In Memoriam
Ismét szegényebb lett a világ, elment Pista Bácsi!
Az a megtiszteltetés ért, hogy 23 évig ismerhettem, versenyezhettem vele, ellene.
Különös kapcsolat volt a miénk. Gyerekként kerültem kapcsolatba vele és a modellezéssel.
A kezdeti tanár-gyerek viszony (bár nem iskolában voltunk és nem is tanított) az évek, évtizedek alatt átalakult valamiféle a nagypapa-unoka és remélem nem haragszik meg érte, de talán baráti kapcsolattá. Soha nem felejtem a modellezőben történt nagy beszélgetéseinket, tanácsait, útmutatását.
Annyi felejthetetlen élmény tódul most fel bennem, utazásaink a versenyekre, versenyek, edzések, campigezések és főzések….
Szenvedélye volt a modellsport!
A 49 év alatt, amit a modellezéssel töltött sok gyereket tanított meg repülőt, hajót készíteni.
A modellezést repülők készítésével kezdte, de az igazi szenvedélye a vitorlás hajó lett. A magyar rádió-távirányítású vitorlás hajómodellezés egyik meghatározó alakjává vált és külföldön is megismerték nevét és munkásságát.
Talán gyermekkorában Ő is arról álmodott, hogy hajóskapitány lesz!?
Sokunknak okozott örök élményét egy hajó vagy vitorla elkészítésével, a versenyzés izgalmával és azzal, hogy bejárhattuk vele Magyarországot és Európa több országát.
Nem tudott teljesen elszakadni szülőfalujától.
Hetente autózott Ölbőre modellezni és a telkén kertészkedni. Ezen alkalmak nem tudtak elmúlni anélkül, hogy ne találkozott volna valakivel a volt tanítványaival és a régi modellezőkkel.
Tavaly betegségével dacolva még eljött a versenyekre, részt vett a Kőris Kupa szervezésében, mint az elmúlt 23 évben mindig.
Karácsonykor felhívott még a jövőről beszéltünk…
Mi, akik ismertük, tiszteltük, szerettük, soha nem felejtjük!
Isten vele Tanár Bácsi, nyugodjon békében!
Bódi László